Néhány nappal ezelőtt volt tízéves a Google mobil operációs rendszere, amelynek 1.0-s verzióját 2008 szeptember 23-án jelentette meg az akkor még főleg keresőszoftveréről ismert cég.
Fapados volt az első androidos mobil
A szoftver a HTC Dream okostelefonon volt elérhető elsőként. Első ránézésre ez a telefon már jócskán hasonlít a mai készülékekre, ám fejlesztői még fontosnak tartották, hogy a képernyő alatt fekvő módban egy teljes billentyűzetet építsenek be. Sőt, a képernyő alatt egy tapipadhoz hasonló trackballt is felszereltek, annyira nem bíztak abban, hogy a felhasználók jól boldogulnak majd a kezeléssel csupán az érintőképernyőt használva. Bár maga a hardver tudta, ez a telefon még nem támogatta a multitouch vezérlést, így például a két ujjas zoomolást sem.
Ebben a mobilban még csupán 528 megahertzen működő Qualcomm processzor, és mindössze 192 megabájt memória volt, belső tárhelynek pedig csak 256 megabájtot kínált. Ezt az opcionálisan megvehető microSD-kártyával is csupán 16 gigabájtra lehetett kibővíteni. A képernyője sem volt valami hatalmas: csupán 3,2 colos mérete volt, a felbontása pedig mindössze 320×480 pixel – ez manapság legfeljebb egy okosóra képernyőjén számít elfogadható részletességűnek. A Dream akkumulátorának kapacitása (1150 milliamperóra) is meglehetősen alacsony volt, ahogy a hátlapi kamera felbontása (3,1 megapixel) is. Az ma már szokatlannak hat, hogy a telefonon nincs előlapi, csak hátlapi kamera – hiszen a szelfik korszaka előtt készült.
Ezt tudja egy mai mobil
Ezzel a felszereltséggel a HTC Dream a mai fapados mobilok mellett sem rúghatna labdába. A kínálatunkban elérhető egyik legolcsóbb okostelefon, a Nokia 2 belsejében például már négymagos, 1,3 gigahertzes processzor és 1 gigabájt memória található, a belső 8 gigabájtos tárhely pedig egy microSD-kártya segítségével akár 128 gigabájttal is bővíthető. Ezt a telefont sokkal nagyobb, ötcolos, HD-felbontású (1280×720 pixel) képernyővel szerelik fel, ami természetesen multitouch.
A Nokia 2-esen természetesen duplakamerát találhatunk, a két, 8 megapixeles kamerával a szelfizés is egyszerű. Érdemes szót ejteni az akkumulátor kapacitásáról is, ami 4100 milliamperóra, vagyis három és félszer nagyobb, mint a régi HTC Heroé.
Amit még most is használunk az első Androidból
Ugyanakkor még ma is vannak olyan funkciók, amelyek az Android 1.0-ban debütáltak, de még ma is használjuk őket. Ilyen például a Google appboltja, amelyet kezdetben Android Marketnek hívtak, ma pedig Google Playnek, de gyakorlatilag ugyanazt a feladatot látja el. Csakhogy míg az induláskor mindössze 13 darabb app volt elérhető benne, addig mostanra már több millió.
Ugyanakkor már az első Android is képes volt arra, hogy telefonszámainkat felhőtárhellyel szinkronizálja, ennek köszönhetően szűnt meg a vesződség az egyik telefonról másikra költözéssel. Ha a Google-fiókunkban tároljuk a kontaktokat, akár iPhone-ra is költözhetünk, a számok gond nélkül meglesznek.
És persze ma is használjuk még az SMS-ezést, a modern okostelefonokból sem marad ki a rövid szöveges üzenetek küldésének lehetősége. A Messenger, a Viber és a Whatsapp népszerűvé válása nyomán már jóval kevesebbet SMS-ezünk, mint régen, de még továbbra is aktívan használjuk a technológiát.
Igen
Nem
